Ami a maszkon túl van – adni csak szívből lehet

Halk karácsonyi zene, ollók kattogása, papír harsogása, ragasztó illata, vidám duruzsolás, néha betévedő csodálkozó, ragyogó tekintetek, elismerő sóhajok. Ilyen hangulat lengte be a Gyulafehérvári Caritas marosvásárhelyi központjának egyik termét, amikor színes, díszes karácsonyi üdvözlőkártyákat és az olvasás szeretetét továbbvivő könyvjelzőket készített néhány lelkes önkéntes és koordinátoraik a Búzásbesenyői Gondviselés ház lakóinak, valamint a Teréz Anya Nappali foglalkoztató központba bejáró időseknek. Karácsonyfa, fenyőfa, gömb és csillag, hópehely, manócsizma, magyal ág, angyalka és angyal szárny, hóember, kesztyű, gyertya, de még ablakon túl „zajló”’ téli jelenet is megelevenedett a pompásabbnál pompásabb képeslapokon. A kreativitásnak és a képzelőerőnek azon a délelőttön nem szabott semmi sem határt, főleg, hogy a készítők a legfontosabb hozzávalót sem felejtették le egyik kártyáról sem. A szeretetet. Igazán csak ezzel együtt lettel teljesek és valóban színesek a mindenféle anyagból és formából készült lapok. Az elkészült üdvözleteket végül néhány szép ünnepi gondolattal ékesítették, így remélve, hogy az időseknek mosolyt csalhatnak az arcukra és némi melegséget is csempészhetnek a szívükbe karácsonykor.

Poharak csilingelése, olvadt viasz illata, sürgölődő lányok moraja, ünnepi zene kandallóban ropogó tűz háttérrel. Alig egy órával később ez a légkör váltotta a korábbit, és újabb buzgó csapat látott munkához. Ezúttal egy addig számukra is kissé ismeretlen fába vágva a fejszéjüket, de remélve a legjobbakat. És a remény, na meg persze a lelkes munka, meg is hozta a gyümölcsét. Szorgos kezek pörgése által kanóc álldogált minden apró pohárban, majd megérkezett az első adag forró, olvadt viasz. Fehér réteg került mindegyik mécses aljára. Aztán jöhettek a színek. A karácsony színei. Piros, zöld és kék is. Zsírkréta illata elegyedett a viasz édeskés aromájával, és az átlátszó folyadék máris szemet gyönyörködtető színekben pompázott. De hogy igazán elrejtsék az ünnep hangulatát az apró gyertyákban, a csillámpor is előkerült. Arany és ezüst. Na meg a karácsonyi szalag és a kis csillag is. Az elkészült parányi mécsesek láttán a gondolat mindenkiben megfogalmazódott: „De jó lenne látni a gyerekek arcát, amikor megkapják a nekik szánt kis ajándékokat!” Hiszen számukra ahogy a munka, ugyanúgy az eredmény látványa is óriási örömet okozott. Szerették volna, ha legalább ekkora boldogságot hoz majd a kicsiknek is.

Habár mindkét alkalommal maszk takarta mindenki arcát, a szemekben látni lehetett mindent, amit az ünnep és az önzetlen ajándékozás jelent. Nem szegte a csapatok kedvét sem a zord idő, sem a világban zajló borús körülmények, hiszen a karácsony lényegét nem a külsőségek határozzák meg, hanem az, ami belülről jön. Mi így gondoljuk. Ugye ti is?

A fotókat itt tekinthetitek meg:

https://www.facebook.com/media/set/?vanity=YoungCaritasRo&set=a.1626165000984791

Gerczuj Tímea,
marosvásárhelyi önkéntes