Az én benyomásaim

Abban a pillanatban, amikor eldöntöttem, hogy Caritas önkéntes leszek, tudtam, hogy egy különleges tapasztalatban lesz részem, de, hogy őszinte legyek nem volt egészen tiszta számomra, hogy milyen is önkéntesnek lenni ennél a szervezetnél. Most azonban hónapok után másképp tekintek a dolgokra.

Rájöttem, hogy a Caritas tulajdonképpen egy világot jelképez, egy a munkájuk iránt elkötelezett alkalmazottakkal és önkéntesekkel teli világot, és ugyanakkor olyan emberekkel teli világot, akik figyelnek a körülöttük levőkre, akik igazán törődnek és tesznek is. Itt nem csak üres beszéd folyik, a segítségre szoruló, tehetetlen emberekről, akiket úgy tűnik, hogy elfelejtett a társadalom, és nem csak egyszerű beszéd szintjén maradnak a dolgok. Nem! Itt a szavak tettekké válnak és az emberek eggyé azért, hogy a körülöttünk lévő problémákért tegyenek, mindannyiunk problémáiért.
Egy jó példája ennek a petrozsényi Maria Stein Nappali Foglalkoztató Központ gyerekeknek, egy hely ahol naponta több tíz gyerek kap meleg ebédet és ahol a tanulást a játékkal ötvözik. Ezt a helyet választottam én is, hogy önkéntes tevékenységem egy részét töltsem, és őszintén mondhatom, hogy egyáltalán nem bánom. Az ott levő gyerekek, az alkalmazottak és az önkéntesek olyan kellemes környezetet teremtenek, hogy örömmel mész oda. A gyerekek mosolya, amikor eléjük teszel egy tányér meleg ételt és egy „köszönöm” miután segítettél megoldani egy matek feladatot sokkal többet jelent a pénznél és bármilyen anyagi jónál. Még most is emlékszem az első napra, amikor odamentem és az egész aznapi kellemes érzésre. Le voltam nyűgözve a játékos, beszédes és élettel teli gyerekektől. Odajöttek hozzánk, önkéntesekhez, megöleltek és kérleltek, hogy játszunk velük, úgy viselkedtek, mintha mindig is ismertek volna. Ezek olyan tapasztalatok, amelyek nem hiszem, hogy valaha is el lehet felejteni. Azon a helyen az idő megállni látszik egy pillanatra, hagyva, hogy örüljünk az egyszerű jelenlétükkel a napodat felvidító gyerekek ártatlanságának, optimizmusának és őszinteségének.
Gyönyörű pillanatokat éltem meg a Caritas világában ebben a pár hónapban, rengeteg új dolgot tanultam meg, több tíz új emberrel találkozta, barátokat szereztem, és hogy rövidebbre fogjam, hihetetlen élmény volt. Amit a végén mondhatok, hogy türelmetlenül várom, hogy milyen tevékenységek várnak a jövőben és milyen történésekben lesz részünk itt, a Caritas-nál.

Mihaela Cărăușu – 18 éves, önkéntes Petrozsényban