Csapatösszerázó Marosvásárhelyen

A hétvégén, október 21-én Marosvásárhelyen is megrendezésre került a tanév első csapatösszerázója. Új és régi önkénteseink egyaránt rész vettek, a játékok által kicsit jobban megismerhették egymást. Két kedves önkéntesünk elmesélte élményeit, ez által szeretnénk nektek is adni egy kis ízelítőt a hétvége élményeiből.

„Vegyes érzésekkel indultam el az összerázóra. Persze dióhéjban le volt írva a program, de nem tudtam, hogy mire számítsak. Ennek ellenére nagyobb százalékban éreztem a pozitív kíváncsiságot, „kalandvágyat” és tudtam, hogy bár szégyenlősebb kategóriába tartozom, szeretnék új embereket megismerni. Amikor beléptünk az ajtón már el is szállt minden szorongásom, mert annyira családias, otthonos légkör uralkodott ott. A berendezéstől kezdve a kedves mosolyokig minden pozitív „vibe”-okkal volt tele és éreztem, hogy nekem ez kell mára! Amikor sorban érkeztek az ismeretlen arcok alig vártam az első játékokat, hogy megismerjem őket.

Rá is térnék ezennel a játékokra, és a nap felépítésére. Úgy gondolom, hogy ez, ahogy mi pedásak mondanánk, módszertanilag tökéletesen volt felépítve. Olyan ismerkedős játékokat játszottunk, amelyekben mindenkiből megismerhettünk egy darabot. A nevüket elsőre persze nehéz, de a nap végére mindenkit megjegyeztem. A csapatmunkákat szerettem a legjobban, mivel akkor időnk volt kicsit beszélgetni, nevetgélni. A nap lezárása is emlékezetes marad számomra, mivel sosem gondoltam volna, hogy ennyire személyes és számomra különleges útravalót kapunk, mint a közös képünk a saját kézírásainkkal ellátva.”

Orbán Tekla, önkéntes Marosvárárhelyen

„Örömmel vállaltam a feladatot, hogy beszámolót írjak a Gyulafehérvári Caritas marosvásárhelyi önkéntes csapatának összerázó ünnepségéről. Igen, ünnepségnek nevezem, mert az volt számomra ez a délután. A találkozás öröme, az összefogás ereje, a reményteli hangulat és természetesen a vidámság. A megtisztelő feladat most mégis nehéz, úgy érzem ezt a napot, akárcsak minden önkéntes feladatot, nehéz szavakkal leírni, hiszen mindig több ez mint egy esemény, mondhatnám, hogy szolgálat, de annál is több, hiszen sokkal többet kapunk, mint amennyit munkánkkal adni tudunk. Azonban mégis megpróbálom kicsit összegezeni a történteket. Volt játék, móka, kacagás.

Már az ismerkedő kör mókásan indult, a lehetetlen küldetés című játék pedig csak fokozta a jókedvet, mely keretén belül bizonyos kérdések által beírhattuk önkéntes társunk nevét egy táblázatba. A bökkenő az volt, hogy egy név csak egyszer szerepelhetett, így a végére kevesünknek sikerült teljesíteni a játékot, de mint kiderült, a játék céljai között nem szerepelt a küldetés megoldása, csupán az egymásra való hangolódás és a jókedv számított.  A rengeteg csapatépítő és ismerkedős játékot a kedves szervezők, Gyöngyike és Bea, megfűszerezték nem csupán kreatívitásukkal, lelkesedésükkel, hanem a tanulás örömével is, hiszen a kvíz játék során új és ismert információkkal bővíthettük kincstárunkat a Caritas történetéről, programjairól. Sok mozgásos, ismerkedős játék volt, kreatívnál kreatívabb megoldásra várva, és mindegyik játék fő alappillérjét az egymásra való figyelem képezte. Nem szeretném leírni minden játék menetét, hiszen az élmények sokaságát, sokszínűségét fontosabbnak tartom. Legjobban a licit játék során éreztem magam, mely keretén belül különböző értékek megvásárlása volt a tét, legjobban felszabadulni pedig az önismereti játék során tudtam, hiszen lehetőségem volt magamban átgondolni, papírra vetni, majd megosztani másokkal vágyaimat és félelmeimet. Jó érzéssel töltött el mindenki felszabadultsága és nyitottsága, az egymásra való figyelem felkeltése és az, hogy a szervezők tettek azért, hogy ez a figyelem végig fent maradjon. Sok tervvel, barátságok reményével, de leginkább a tenni akarás életerőt adó vidámságával tértem haza. Reménykedem még ilyen és ehhez hasonló találkozókban.”

Papp Zsú, önkéntes Marosvásárhelyen