Egy hálás szív…

Lassan 7 éve, hogy önkéntes vagyok a Gyulafehérvári Caritas-nál. 

Ez az idő értékes része az életemnek. Annyi szépet adott, s olyan élményekben, örömökkel teljes pillanatokban lehetett részem, amely által megtanultam, hogy mennyire fontos, hogy képesek legyünk élni az elénk táruló lehetőségekkel, és felfedezni, hogy mennyi mindenre képesek vagyunk, ha akarunk. Hiszen lehetetlen, sosincs. 

Most is emlékszem a pillanatra, amikor értesültem, hogy esélyem lehet önkéntesként, valami szépet, maradandót tenni az erdőszentgyörgyi gyerekekért. Egy picit  megrémített a gondolat, hiszen akkor még csak csekély  tapasztalattal rendelkeztem, ugyanakkor nagyon nagy volt az érdeklődés, s olyan lelkes voltam, hogy alig vártam, hogy kipróbálhassam magam élesben.

Azóta eltelt  már  7 év, és annyi tapasztalatot, annyi szépet, és maradandót kaptam én is a gyerekektől,  hogy biztos vagyok benne, hogy mindezt majd kellőképpen tudom kamatoztatni, továbbadni jövendőbeli pedagógusként.

Erdőszentgyörgyön naponta vannak programok a Caritas-os  gyerekeknek. Így a nyár időszakában általában délelőttönként, 3-4 órás tevékenységek zajlanak. Ez idő alatt nagyon színes, és tartalmas órákban van részük a gyerekeknek. Az elmúlt héten  Kézműves táborban vehettek részt a gyerekek, ahol számos kreatív játékban, különböző ügyességi feladatokban, színes, érdekes kézműves programokban volt részük. A gyerekek ügyes, virgonc kezecskéiknek köszönhetően saját táborzászló is készült, amely még inkább varázslatossá  tette a tábor hangulatát.

Mindez csak egy apró momentuma mindannak a csodának, amelyet szinte naponta átélek  a gyerekekkel. Mindezek mellett, nem hanyagoljuk egy percig sem  a tanulást. Nagyon sok feladatot oldunk meg együtt, játékosan, vidáman. Elkészítjük közösen a házi feladatot, hogy otthon több idejük megmaradhasson a gyerekeknek. Mesét olvasunk, rajzfilmet nézünk, de volt rá példa, hogy 1 PERC ÉS NYERSZ-es napot tartottam a gyerekeknek, és rendkívüli módon jól teljesítettek, és természetesen nagyon élvezték a feladatokat, a sikerélményt feltöltötte őket. A gyerekekkel nagyon sokat kommunikálunk. Imádok beszélgetni velük, mindegy miről. Annyira szépen mesélnek, s olyan beleéléssel, csillogással, amely felbecsülhetetlen.

És még hosszú-hosszú sorokban boncolgathatnám, hogy még mennyi sok mindent csinálunk együtt, de az talán soha nem érne véget. Ami a legfontosabb, hogy hálával teljes a szívem, hogy önkéntesként, valamit tehetek értük, a csodálatos gyermekekért. Tudom, hogy az ő szívük is hálával teljes, hiszen annyi mosolyt, ölelést, szeretetet kapok tőlük, hogy mindig csordultig teljes szívvel, örömmel távozok.

Önkéntesként sok mindent megtanultam, de leginkább azt, hogy mennyire fontos, hogy másoknak is megadjam mindazt a jót, amelyet én is kaptam, kapok, s ha valakinek mosolyt tudok csalni a szívébe, tudom, hogy már nyert ügyem van. Jó érzés, hogy ennek a parányi kisgyereknek a mosolyához, én is hozzájárulhatok. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a változás egy olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik. 

Tamás Abigél Annamária,
önkéntes