Ez most vajon kié lesz?

Egy hatalmas gyár. Néhány barna doboz, bennük pedig több száz színes csomagolásba bújtatott kedvesség.

Sok lap, rajtuk adatok, ezek mögött pedig mit sem sejtő gyermeki arcok, előre láthatóan örömteli tekintetek. “Én Üvegcsűrt választom!” -mondtam is gyorsan, miután megláttam szülőfalum nevét a listán. Mivel a gyerekek többségét közelebbről is ismerem innen, már magam előtt láttam mosolygós, kíváncsi arcukat, amint átveszik a szebbnél szebb cipős dobozokat, szeretettel csomagolt ajándékokat. Ezzel a lendülettel fogtam neki a dobozok pakolásához.

Körülöttem mindenki sürgött-forgott, pakolt, szortírozott, számolt, sőt, ha kellett, újra számolt. Közben pedig rengeteg vidám, örömteli szempárral találkozott tekintetünk. Hosszú utat tettek meg ezek a csomagok és még egy kevés hátra van.Nem láttuk a becsomagolásuk pillanatát és talán a kibontásukról sem fogunk sokat tudni, de biztosak vagyunk benne, hogy minden kis cipős doboz hálás szívre fog találni. “Ez most vajon kié lesz? Na és ez?”- fordult meg többször fejemben a gondolat, miközben egy-egy dobozt áthelyeztem egyik helyről a másikra, mellettem pedig szapora léptekkel és széles mosollyal haladtak el “angyal-társaim”.

Bárkihez is jusson, szerezzen számára mély, tartós örömöt és a Jóisten gazdag áldása szálljon rá, hogy ne csak karácsonykor, hanem az év minden napján törekedjen a hálára, mások megsegítésére és az önzetlen, őszinte gyermeki szeretetre!

 

Benkő Klára, 

önkéntes Marosvásárhelyen

Angyal-műhely fotók megtekinthetőek itt!