Ilyen ez a mi Iránytűs családunk

Az Iránytű és programjai számomra már az első találkozásnál belopták magukat a szívembe. A jó hangulat, a barátságosság, a könnyed, érdekes, mély beszélgetések soha nem maradhatnak el egyetlen találkozásnál sem, és ez így volt a nemrég megrendezett tábor alatt is.

Ez alkalommal egy különösen nagy csapattal vágtunk neki a hétnek, különböző helyekről érkeztünk, régiek és újak egyaránt. Én személy szerint nagy izgalommal és kíváncsisággal indultam el, mert nem csak az előre betervezett, szakmákat bemutató programok fogtak meg, de a gondolat is, hogy új mentoráltakat, illetve mentorokat, önkénteseket ismerhetek meg.

Amikor megérkeztünk a helyszínre, egy bucsini menedékházba, mire észbe kaptam, körülnézve csak annyit láttam, hogy a már régi ismerősök izgatottan beszélgetnek, közben bevonva egy-egy új arcot is. Számomra, mint önkéntes, ez azért is ennyire megható, mert az én első alkalmam is hasonlóan telt a mi kis csoportunkban: már a kezdetektől nyitottak és befogadóak voltak.

Egy gyors ismerkedős, csapatépítő játékkal kezdtük a napot, így a hangulat még oldottabbá vált. Az ezt követő program a heti téma bevezetőjeként, a képességeinkről szólt. 

Önkéntesként, szerintem, mindenki máshogy találja meg a saját, igazi szerepét.  Az Iránytű programjai által jöttem rá, hogy számomra nagyon sokat jelentenek a tartalmas együttlétek, beszélgetések, csoportos foglalkozások, de ahhoz, hogy kortárs mentorként tudjak jelen lenni, ahhoz szükségem van arra is, kívülről tudjak szemlélődni.  

Az elkövetkező két napban, nyolc különböző szakmába nyerhettek betekintést, illetve próbálhattak ki magukat a fiatalok. Önkéntesként alkalmam nyílt arra, hogy a különböző csapatok és szakmák között szabadon járkálhassak, így betekintést nyerve a különböző csoportok tevékenységébe, az ottani hangulatukba. 

Mint minden igazán jó tábort, ezt is egy óriási tábortűzzel zártuk. A tűz mellett voltak, akik énekelgettek, beszélgettek vagy akár nagy táncokat lejtettek. Számomra egy nagyon megható pillanat volt, olyan akár egy második család.

Hazaérve kissé kimerültnek éreztem magam fizikailag, de lelkileg annyira feltöltődve, hogy ha felajánlották volna, hogy másnap indul a következő tábor, biztosan örömmel jelentkeztem volna arra is. Számomra különleges dolog, hogy kivétel nélkül, mindig ennyire örömmel telve érkezzek haza ezekről a programokról… de hát mit is mondhatnék? Ilyen ez a mi Iránytűs családunk.


Miklós-Fábián Nóra,
önkéntes