Nyári tábor a Superar csapatával

A Superar csapatával először a nyári táboruk alatt találkoztam, ahol önkéntesként részt vehettem én is.

Az elején tartottam attól, hogy teljesen új emberként mennyire fognak befogadni a gyerekek, hogy képesek leszünk-e megtalálni a közös hangot. Ahogy viszont teltek az órák és egyre felszabadultabbá vált a hangulat, úgy én is egyre inkább a csapat igazi tagjának kezdtem érezni magam. Főként a zetelaki és a csíki lányokkal töltöttem sok időt a tábor alatt. Szinte kivétel nélkül mindegyikük egy óriási energiabomba volt.

Egyik kedvenc pillanatom velük az volt, amikor a nap végén tettünk egy kis zenét és míg a csapat egyik fele kitáncolta magát, addig a másik felével egy hihetetlen jót beszélgettünk, ismerkedtünk. Egy másik számomra kedves pillanat egy esti körbeülős beszélgetés volt. Meglepő és szívet melengető látvány volt, ahogy az amúgy folyton pörgő lányok komolyan vették a feladatot és egymásnak megadva a tiszteletet csendben és figyelmesen hallgatták végig egymást.

A tábor alatt úgy érzem, lehetőségem volt a személyes fejlődésre is. Mivel egy jókora gyerekcsoportról beszélünk- a maga 91 főjével-szükség volt minden segítségre, hogy minden a lehető legzökkenőmentesebben menjen. A pontosság, a figyelem és a csapatmunka elengedhetetlen volt ez a pár nap alatt és utólag úgy gondolom sokat tanulhattam ezek terén.

Ha valaki megkérdezné, hogy erre számítottam-e, mikor első nap megérkeztem, csak annyit felelnék, hogy nem- ez felülmúlta minden elképzelésemet. A gyerekek nagyon a szívemhez nőttek, sokat tanulhattam és új élményeket szerezhettem. Remélem, hogy a továbbiakban is lesz még lehetőségem csatlakozni a Superar csapatához.

 

Miklós-Fábián Nóra