Őszi összerázódás

A szombati nap részt vettem a Caritasnál egy szuper csapat összerázón, ahol rengeteg régi baráttal, ismerőssel találkoztam és új arcokat is megismertem.

A közel 20 fős csapat a nap végére fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel ment haza. Ezek az alkalmak bizonyítják igazán, hogy mennyire szeretünk ennek a csapatnak a része lenni, mert nem csak a másoknak szervezett tevékenységeken veszünk szívesen részt, hanem azokon is, amik nekünk vannak szánva azért, hogy fejlődünk és kikapcsolódunk.

Évközben ritkábban találkozunk minden önkéntes társunkkal, mert mindenki más programokra jár, más helyeken segít, például kézműves tevékenységekben, idősek otthonában, gyermekotthonokban, de ilyenkor összegyűlünk és mindent igyekszünk bepótolni. 

Ez is egy ilyen nap volt, amit egy ízletes kávéval kezdtünk és beszélgetéssel. Mindenki mindent el kellett meséljen a rég nem látott barátoknak. Gyakran veszünk részt ilyen, vagy hasonló tevékenységeken, de most gondoskodott Gyöngyike, az önkéntes koordinátorunk, hogy újabbnál újabb játékokat és feladatokat hozzon, amivel még minket is meglepett.

A játékok közben jól meg is mozgattuk magunkat, de nem csak fizikailag, hanem még szellemileg is. Rájöttünk érdemes lett volna bejárni matek órára és figyelni, mert nem megyünk sokra csak a hármas szabállyal, ha netalán egy úgynevezett Katerra törzs vándorlását kellene számokban kifejeznünk. Persze szerencse van pár eszes srác is a csapatban, aki két szempillantás alatt rávágta a megoldást. Na de a hangulat csöppet sem lankadt, inkább csak fokozódott, nem is beszélve a versenyszellemről. Mikor a toronyépítés a cél, minden kreativitást be kell vetni és mint megtudtuk, ragasztószalagból jobban lehet magas tornyot építeni, mint egy összecsukható méteresből.  

Mindenhol az időzítés a kulcs, mint ahogy itt is, délre már mindenki türelmetlenül várta a nap „fénypontját” az ebédszünetet. Versenyezni is könnyebb, ha megfelelő a motiváció, ami itt az ebéd volt és szuperül bevált. Lehetőségünk volt szabadabban beszélgetni egymással, jobban megismerni a másik személyt, miközben feltöltődtünk energiával és készen álltunk a következő feladatokra. Mit ne mondjak, nagyon ötletes, reklám filmet készíttetni az önkéntesekkel, mert hát ki más tudná ennek a munkának a lelkét átadni igazán, ha nem mi, akik nap mint nap ezt csináljuk. A négy csapat, négy elképesztő videóval állt elő, ahol minden volt, zenei aláfestéstől kezdve egészen a Caritas ház bemutatásáig.  

Összegezve egy élménydús nap volt, csupa újdonsággal és kihívásokkal, amiket együtt gördülékenyen megoldottuk. Dolgoztunk, agyaltunk, írtunk, színeztünk, szaladgáltunk, mozogtunk, de ami a legfontosabb nevettünk és jól szórakoztunk.  

Makkai Eszter,
marosvásárhelyi önkéntes