VÉDelem konferencián jártunk

Egy csodálatos esemény volt és rengeteg hasonló célért küzdő embert vonzott a VÉDelem konferencia, ahol az előadók és a résztvevők megosztották egymással a tapasztalataikat és jó gyakorlataikat.

A rengeteg különböző embert összekapcsolt, hogy együtt a megoldást keresve harcoljanak. Én magam is részt vehettem ezen az eseményen és szeretném szavakba foglalni mind azt, aminek szemtanúja lehettem, hogy mindenki láthassa azt a csodát, amiért a konferencia megszervezésre került.

 Több szempontból körbejárták az előadók a témát, hogyan védekezzünk, kihez fordulhatunk segítségért? Hogyan védjünk meg másokat. Hogyan lehetünk támasz, mi magunk a változás amely fényt hoz a sötétségbe. Csodálatos eredményeket és kevésbé sikeres projekteket is bemutattak, de mindben közös volt, hogy bármennyire is nehezen megy, nem adják fel és folytatják. A segítők az idősek, a gyerekek, a nők elleni erőszak, a kisebbségek, fogyatékkal élők nevében is felszólaltak. A hallgatás nem megoldás, ha behunyjuk a szemünket, mert nem a mi problémánk nem oldódik meg semmi. Nem segíthetünk mindenkin, rengeteg csalódás is fog érni, de mindig megéri, mert mindig lesz olyan, aki hálás lesz, aki elfogadja a segítséget, és amíg egy emberen is tudunk segíteni folytatnunk kell a harcot.

Csak együtt vagyunk képesek változást hozni. „A tenni akarás és a tettek szorosan követik egymást.” Ez a gondolat nyitotta az első előadást. Nem elég akarunk, meg is kell tennünk, véghez kell vinnünk mindazt, amiben hiszünk. 

Otthon… mindenkinek szüksége van arra a helyre, amit így nevezhet, azonban ez sokaknak nem adatik meg. Ezek az emberek és a mögöttük álló szervezetek otthont igyekeznek teremteni. Sajnos nem lehet mindenkin segíteni, de azon, akin tudunk és lehetőségünk van, miért ne segítenénk?

„Tökéletes házasság vagy tökéletes hazugság.” Elég erős mondat, sokszor észre sem vesszük, hogy hazugságban élünk, mert félünk. Félünk segítséget kérni, a szégyen miatt, hogy mások mit gondolnak, kevesebbnek érezzük magunkat és inkább hazudunk magunknak, hogy minden rendben, de van döntési lehetőségünk, dönthetünk másképp. Ezért küzdenek ezek az emberek, mindig van más út, ahogy könnyebb út is. 

„Nem csak a pofon bánt, a szóbeli bántalmazás megöli a lelket…” Amit az emberek elfelejtettek, hogy a segítségkérés nem a gyengeség jele. Ezért jött létre a konferencia, hogy ha csak kevesen is, de hallhassák, hogy van akihez fordulni. A segítségkérésben erő van. A kívülálló emberek feladata, hogy merjenek hitet adni a változáshoz, emlékeztetni, hogy képesek rá, van helyük. 

Törődni egymással igenis fontos. 

Van a bántalmazó, a bántalmazott és a figyelő, aki sokszor nem tesz semmit csak hallgat. De ez nem megoldás, a figyelő a  hallgatással legalizálja a bántalmazást. Rá kell jönnünk, hogy mi az, amit tehetünk akár bántalmazottként, akár figyelőként. 

„Nincs rossz ember, csak meg nem értett.” A  gyökerek fontosak és nem szégyellni valók, bárhonnan is jövünk, jogunk van küzdeni.

Két gondolat ütött meg engem igazán. Rengeteg ember elmondta, hogyan is védekezzünk és védjünk meg másokat, de az is fontos, hogy hogyan is védekezzünk önmagunk ellen. „Önmagunk védelme, önmagunkkal szemben.” Van, hogy az ellenség nem kint van, van, hogy hiába építjük fel a várfalat, védőburkot, tudjuk, hogyan védekezzünk attól, ami kintről jön. Van, hogy a külső erők fordítanak magunk ellen, de meg kell tanulnunk védekezni önmagunk ellen is. Nem lehetünk önmagunk ellenségei, mert ez olyan, mintha egy szakadékra próbálnánk várat építeni, sosem lesz igazán erős. 

A másik gondolat, hogy „Minél több szívet megmentünk, annál jobban szeretünk.” Számomra sokat jelent ez a mondat, ugyanis mindig nagyon fontos volt, hogy segítsek másokon és folyton azt kaptam, hogy ha csak adok, akkor elfogyok. De ez tévedés. Talán ezért ütött meg ennyire ez a gondolat, hogy végre olyan emberek vettek körül, akik értik és érzik azt, amit én is.

 A VÉDelem Közösségépítők konferenciáján résztvevő emberekben és szervezetekben az a közös, hogy másokért álmodnak: az az álmuk, hogy segíthessenek, hogy mások is álmodhassanak.

Kelemen Tímea, 
önkéntes