Az első önkéntes táborom

Július 3., vasárnap. Izgalommal teli utazás veszi kezdetét. Az úticél Tusnádfürdő. Röpke másfélóra múlva gurult be az autó a helyi sportcsarnok parkolójába. Amikor körülnéztem kicsit Alíznak éreztem magam Csodaországban. Hatalmas fenyők, jószagú levegő, csiripelő madarak és csupa zöld ölelte körbe az egész teret. Lassacskán lankadni kezdett izgalmam, amikor megláttam a vásárhelyi, csíki és szentgyörgyi szervezőket és a hasonló szervező önkénteseket mint én. Nemsokára a munka közepébe vágtunk.  Egy-kettőre berendeztük a szálláshelyet és otthonos környezetet teremtettünk a másnap érkező 96 önkéntes számára. Estére szervezőkként már jócskán összehangolódtunk és együtt vártuk a „nagy napot”. Hétfőn az utolsó simításokat végeztük a tábor területén.

Lassan 3-at ütött az óra. A bejárattól nem messze bámultam, hogy mennyi élettel teli fiatal és idős önkéntes sorakozik a regisztrációnál. Estére mindenki megtalálta a helyét. Mi máris néhány ismerkedős csapatjátékra invitáltuk az önkénteseket.  Elég hamar észbe véstük egymás neveit. Ekkor már láttam, hogy ez a hét tényleg munka, kaland de legfőképp szórakozás lesz.

Az első munkanapot egy rövid tornával kezdtük, ahol még igencsak jelen volt mindneki. A jóízű reggeli után már mindenki nagyon várta a napi feladatát. Miután mindnyájan megkaptuk a kesztyűket, ecseteket és festéket elindultunk munkálkodni. Mintha a szivárványból szóródtunk volna a kék, narancssárga, bordó és a többi különféle színű Caritasos polókban.  Délután érdekes előadásokat tekinthettek meg az önkéntesek és kipróbálhatták magukat egy úgynevezett Európa-kvíz versenyben is. Nagyszerű nap volt, de mindezt az esti táncház koronázta meg igazán. Felhőtlen hangulat, vidám muzsikaszó, rátermett táncosok mulatoztak a Csűrben.

Második és egyben a kedvenc napomat a Szent László Gyermekotthonban töltöttem. Kis csapatunkat majdnem húsz lendületes gyerek segítette. Munkapontfelelősként csak ámultam, hogy milyen sok erő és jókedv lakozik azokban a gyerekekben. Láttam rajtuk az örömet, felszabadultak voltak és boldogok, hogy segítünk nekik és hogy ők is segíthetnek nekünk. Úgy raktuk és adtuk kézről-kézre a fát, mint 30 törpe az erdő szélén, a háttérben zene szólt, mindenki cseverészett, igazán jól ment a tennivaló.

Az esti program filmnézés volt, egy igazi példamutató filmet néztünk meg, mely javában tükrözte az önkéntesség célját és azt, hogy mi is a szeretet.  A következő nap a munka hasonlóképp zajlott Tusnádfürdőn.  A délután viszont ismét eltért a többitől. Az O3Zone Hotel ajándékaként volt lehetőség háromszori alkalommal is fürödni, kikapcsolódni az egyik helyi vendéglátói egységben. Az utolsó estét tábortűzzel zártuk. Később a Csűrben énekeltünk gitár kísérettel, aztán kezdetét vette a későig  tartó dínomdánom. Egytől egyig táncoltunk, énekeltünk, minden gondot, fáradságot félretéve buliztunk.

Reggel igazán csípett a pajkos, friss levegő. Eljött a zárónap. Délelőtt az utolsó munkálatok folytak a városban. Ebéd után búcsúzkodtunk. Mindenkinek, ahogy az én szememben is, megcsillant a könny, szorosan ölelve, legbelül boldogan vettünk búcsút úgy a tábortól, mint egymástól ígérve, hogy jövőre kétségkívül találkozunk!

Páratlan élmény volt számomra ez a tábor. Rengeteg fantasztikus embert szólíthatok a barátomnak, számtalan nevetést tudhatok magam mögött és egyedi tapasztalatokkal gazdagodtam. Pompás érzés volt jó ember lenni, a jó emberek között.

Kelemen Anett, önkéntes Székelyudvarhelyen

Köszönjük továbbá a támogatást a Caritas – Vidékfejlesztésnek, a Harmopan Rt-nek, az O3Zone Hotelnek, a Gyulafehérvári Caritas Szociomedikális Ágazatának és a Szent László Gyermekotthonnak!