Az első pár napom Romániában (külföldi önkéntesek írásai)

Arianna Kathöfer:
Október 5-én Sarah és én várakozásokkal teli érkeztünk meg Romániába, Marosvásárhelyre, ahol az első két hetünket töltöttük. Ebben a két hétben megismerkedtünk a környékkel, az emberekkel és elkezdtünk magyarul tanulni. A lakótársaim sokszor elkísértek minket, megmutatták nekünk a várost és bemutattak minket a barátaiknak.

Ezt követően sajnos Sarah le kellett utazzon Csíkszeredába és mindketten elkezdtünk külön Caritas projektekben dolgozni. Én 6-11 éves roma gyerekekkel dolgozok, akik különböző falvakban élnek. Néhány kollégával autóval utazunk ki falura, ahol meglátogatjuk a programban résztvevő gyerekeket a saját otthoni környezetükben.

Az én dolgom az, hogy alkalomról alkalomra változatos programot biztosítsak a gyerekeknek, ami magába foglalja a játékot, rajzolást vagy éppenséggel egy közös táncot a tanárokkal együtt. Most, hogy az iskolák zárva vannak az egész országban, arra törekszünk hogy motiváljuk a gyerekeket a házi feladataik elkészítésére is.

A Marosvásárhelyre költözésem kezdetén kicsit nehezen ment a beilleszkedés és nem éreztem otthonosan magam, mert mindig ott volt az a lehetőség, hogy a munkánkat leállítják a járvány miatt. Mindig az járt az eszemben, hogy a következő nap talán haza kell utazzak a COVID miatt. Mindez nagyon megnehezítette a beilleszkedési folyamatot, hiszen már egyébként is nehéz volt eljönni egy új, idegen városba a családod, barátok és szokásaid nélkül. Idővel azonban fokozatosan sokkal jobb lett a helyzet és sikerült elfogadnom Marosvásárhelyet az új ideiglenes otthonomnak.

Egy szociális projektben dolgozva a kommunikáció nagyon fontos közöttem és a kollégák, illetve a gyerekek között, azért, hogy megfelelően tudjak dolgozni. Sajnos, ez egy sokkal nehezebb kihívás, mint ahogy azt elképzeltem és három hónap után is még mindig nehéz magyarul kifejeznem magam. Viszont nagyon szeretek gyerekekkel dolgozni, főleg amikor felelősséget vállalhatok és a saját ötleteimet is megvalosíthatom.

Sarah Willems:
Arianna és én október 5-én érkeztünk meg a kolozsvári reptérre. A helyi koordinátorunk, Csilla és a kolléganője ekkor már  vártak minket.  A Marosvásárhely felé vezető utazás során nagyon sok mindent megtudtunk az országról és a régiókról, ahol dolgozni fogunk.

Arianna Marosvásárhelyen tevékenykedik a következő egy évben és én meg Csíkszeredában, viszont előtte két hetet én is Marosvásárhelyen töltöttem a magyar nyelv tanulásával. Nagyon örültem a két hét együtt töltött időnek, mivel Arianna mellett kevésbé éreztem magam nyugtalannak, hiszen tudtam, hogy romániai kalandjaim kezdetén nem leszek egyedül és lesz akire számíthatok.

Arianna lakótársai nagyon kedvesen fogadtak és hamar otthonosan éreztük magunkat. Megmutatták nekünk a várost, bemutattak minket a barátaiknak és megmutatták milyen az élet itt. Nagyon jó volt az itt töltött idő és megtanultunk pár új dolgot az országról és persze megtanultunk néhány szót magyarul is.

A két hét marosvásárhelyi felkészítő után utaztam át Csíkszeredába, ahol elkezdhettem munkámat a Caritasnál.  Két órás utazás után érkeztem meg Csíkszeredába, ahol megismerhettem a négy szobatársamat. Nagyon boldog voltam, hogy nem kell egyedül laknom és hogy mindig lesz mellettem pár önkéntes.

Feladatom a Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató Központba járó 18 év feletti sérült fiataloknak segítése. A kliensek rendszeresen bejárnak a központba, ahol segítjük őket szocializálni és megtanítjuk nekik a hétköznapi élethez szükséges dolgokat, mint a főzés vagy a mosás. Ezek mellett írni, olvasni és számolni is tanítjuk őket. Ugyanakkor nagyon sok kreatív, kézműves terméket is  készítünk együtt, amelyeket majd különböző vásárokon értékesítünk.

Az első két hétben nagyon jól éreztem magam Marosvásárhelyen, mert nem voltam egyedül és mindig volt valaki, akivel társalogjak. Amikor el kellett búcsúznom Ariannatól és el kellett jönnöm Csíkszeredába, akkor szomorú voltam, mert Marosvásárhelyt együtt fedeztük fel és itt kötöttünk új barátságokat. Számomra ezért nagyon nehéz volt egy másik városba költözni és mindent elölről kezdeni. A lakótársaimmal viszont gyorsan sikerült összebarátkozni és most már egyre több magyar szót sikerült megtanulni, amelyeknek nagy hasznát veszem a munkámban.

Köszönjük a fordítást Puji-Szegedi Csilla-Györgyi kolléganőnknek.