Dobozos mese

Mai mesémben, tán meglepő/ A dobozok a főszereplők./ Mint a Telekom Koltai Róbertes reklámban/ Méretüktől függetlenül mennek ajándékszámba./ Kívülről a nagy kartondobozok/ Sok kisebb cipősdoboz hordozók./ Egyszerűek, barnák, egyhangúak, / Belül tarka-barkák tornyosulnak./ Míg nem láttam,/ Fel sem foghattam,/ Hogy a csomagolópapíroknak/ Hány féle mintája, fajtája van./ Szalag, masni, befőttesgumi,/ Hivatott ezt összetartani./ Bär Schuhe, Adidas, Puma,/ Üresen nem számít a márka./ S mi titok, számunkra is titok marad:/ Nem tudhatjuk mi van a külcsín alatt./

Ám kezdjünk mindent az elejével:/ Németországból hogy került előnkbe?/ Jószívű, jóakaratú adományozók/ Küldték a Triplasthoz a kamionost./ Jár érte sok „Köszönöm”/ Vagy inkább több „Danke schön”./ Targoncások nem ünnepelve/ November végén szedték ide le./ Péntekig őrizték, tárolták,/ Tíz éve nyújtják a logisztikát./ Figyelve testi épségünkre/ Tűzvédelmist küldtek segítségünkre./ Miután megvan a tájékoztatás,/ A munkavédelmis is kér aláírást./ Minden jelenlévő önkéntes,/ Piros Caritasos mellénybe öltözhet./ Tizenhét, az összeadva nyolc/ Ez pedig a kedvenc számom./ Vannak veteránok köztünk,/ S pár olyan is mint én – zöldfülű./ Ha a koordinátor szerint „angyalkák” vagyunk,/ Betti, a vezetőnk, az „arkangyalunk”?/ S Gyöngyike, a jobbkeze,/ Őt hogy kellene neveznem?/ Nem számít a titulus, rang,/ Csak a szándék s tapasztalat./

Míg nem mélyedek el a témában/ Még egy pár sort szánnék reklámra./ A Triplastnak a székhelye/ Meggyesfalván a Dózsa Györgyben./ De a nagyraktár helyisége/ Mely otthont ad az eseménynek/ Hátul van a Dél utcában/ Kapus által felvigyázva./ Hatalmas udvara befogadó/ Elfér ott több autó, utánfutó./ Így díjmentesen lebonyolítható/ A Caritasos cipősdoboz akció./ Hála érte mindenkinek/ Vezetőknek, személyzetnek./ 

Üres raklapokat adnak/ Mit az önkéntesek megpakolnak./ Minden megy mint a karikacsapás,/ Jó szervezés segíti a célba jutást./ Listát kapunk- Ezért te felelsz,/ Hogy a hat kategória szám szerint meglegyen./ Igen, nem kell csodálkozni,/ Csak a német precizitást dicsérni./ Minden doboz fedőlapjára,/ Címke került, bepipálva,/ Hogy a tartalom kinek szól:/ Lánynak, fiúnak, a három korosztályból./ S kisül, a második „választott ” nyelv,/ Mely kilencediktől „kötelező” lett,/ Nem biztosít nagy tudást/ A németem eléggé lakunás!/ Hogy a Mädchen – lány, ezt tudtam,/ A Bub – fiú, nem hallottam./ Amint a rádiós rovatban elhangzik:/ Ma is tanultam valamit!/

Én vén fejem! Jaj mily balga!/ Címzettek autóját összekavarja!/ Jára megy, Selye marad,/ Több jut Ákosfalvának?/ Nem! – mondja Beti, ez nagy baj!/ A Caritas-program mit kap?/ Stop, vissza, újra számolás/ A pontos munka nem időpocsékolás./  Így megkerül a három plusz./ Túl pont ennyi a mínusz./ Helyreáll a dolgok rendje,/ Folytatódhat a régi mederben./ A megérkezésük sorrendjében/ Jönnek az autók kettesével./ S az önkéntes csapat egy része/ Megszámolva megrakja őket./ Levontam egy következtetést:/ Pár papnak nem megy a vezetés!/ Vagy csak a fránya tolatás/ Fog ki rajtuk, de nagyon ám!/ Ellenben, milyen dicséretes/ Segítenek egymásnak türelmesen./ Jobbágyfalva és Vécke./ Radnót és Remeteszeg./ Talentum és Üvegcsűr,/ De a toppon Kerelő./ Meg sem ismer plébánosuk,/ Pedig együtt voltunk Somlyón a búcsún./ 

Eszembe jut a Hókirálynő, az Andersen mese/ Az ördögi torzító tükörszilánkok esete./ Csakhogy a rossz terjedésével ellentétben,/ A dobozok örömöt visznek a szívekbe./ Miként a Duna elér a Fekete-erdőtől  a tengerig,/ Úgy a csomagok is a Maros megyei gyerekek házáig./ S a vírus járvány ellenére,/ A szeretet hullámzik erre./ E folyamatban mi ha csak egy csepp voltunk,/ Nem veszett kárba az időnk, szabadnapunk./ Ha csillámpor lenne a munkánk,/ A dobozon csillogna, mint hab a tortán./ Visszaverődne a gyermekszemekben,/ Eljutván a legelesettebbekhez./ S mert az Isten úgy teremtett,/ Hogy adni bármit, bármiből lehet,/ A dobozok elindítói/ Gyerekrajzokat fognak kapni./ Így teljes a körforgás,/ Jöjj Jézuska, vár a szállás!/

Farkas Ildikó,
önkéntes Marosvásárhelyen