Egy doboznyi szeretet

Számomra mindig kellemes élményt idéz fel, ha a cipősdoboz akcióról kell írnom. Mindig szeretet járja át a lelkem és nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek, egy ilyen csodálatos események. A cipősdoboz akció az egyik legkedveltebb tevékenységem minden évben.

Ezek a dobozok nem csupán üres, elhasznált kartonpapírok, hanem értékeket rejtenek magukban. Olyan értékeket, amelyek szeretetet, jószívűséget tartalmaznak, s ezek képesek örömöt csalni számtalan kisgyerek szívébe, éppen ezért a boldogsághoz olykor nem is kell olyan sok, elég egy kis doboznyi szeretet. 

Ez az esemény mindig különleges érzéseket ébreszt fel bennem. És ha visszagondolok látom magam előtt a társaim, ahogy nevetnek, élményeket osztanak meg egymással egy forró tea, egy finom sütemény mellett, és töltődnek egymás szeretetéből, figyelméből. S talán ez a pillanat esélyt ad arra, hogy ebben a rohanó világban, megálljunk egy percre és odafigyeljünk egymásra, mások szükségleteire, és tegyünk azért, hogy mosolyt csaljunk legalább egy felnőtt, egy gyerek szívébe. Miközben mindenki sürgött-forgott körülöttem, egy pillanatra megálltam és csak figyeltem az eseményeket. Figyeltem a társaim tekintetét, a csillogó szemeket, és különösen jó érzés töltött el, mert láttam az őszinteséget a szívünkben, a tenni akarást, és azt, hogy szívből segíteni akarnak, jobbá, szebbé akarják tenni néhány gyermek karácsonyát. Mert fontos, hogy bármi, amit megteszünk, azt valóban szívből tegyük.

A dobozok pakolgatása közben melankolikus érzés járta át a lelkemet. Visszaemlékeztem, hogy gyerekkoromban a plébános úr, minket is mindig meglepett karácsony estéjén egy-egy kis cipősdobozkával. Egy kisgyermeket láttam magam előtt, s benne magamra leltem. Csillogó tekintet, és gyermeki kíváncsiság, amely alig várja, hogy meglesse, mi is rejlik a kis dobozban. Az ünnepek közeledtével egyre többet gondolunk a családi összejövetelekre, a meghitt pillanatokra, az illatos süteményekre, az ajándékokra, azonban mindez sajnos nem adatik meg minden gyerek számára. Ugyanakkor, én úgy érzem, hogy a karácsony nekik is jár, éppúgy, mint másnak. Tudom, hogy ebben az évben is karácsonykor nagyon sok hasonló kisgyerek lesz, aki hálás szívvel, könnyes szemekkel, a gyermeki vágy végtelen gyönyörével, nagy vágyakozással bontja ki a kis cipősdobozt. S minden bontásnál egy kicsit az én szívem is gazdagabb lesz, egy-egy gyermeki mosollyal.

A karácsony valójában a szeretetről szól, arról, hogy képesek vagyunk feltétel nélkül szeretni, megbocsájtani annak, aki igazán fontos a szívünknek. Egy számomra kedves idézettel szeretném zárni a soraimat: Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!” 

Bárki is kapja a kis cipősdobozt, kívánom, hogy örökké szeretet, boldogság és remény vezérelje, hogy az év minden napján karácsony legyen a szívében.

 

Tamás Abigél Annamária, 
önkéntes