Egy jövőt teremtő társaság hétvégéje

Az elmúlt hétvégén lelkes, tettre kész, szociálisan érzékeny, széplelkű, önkéntes fiatalok vehettek részt a Caritas, Young Caritas programjának keretén belül egy a Teremts jövőt! elnevezésű, a csoportvezető önkéntesek számára szervezett képzésen, Csíkszeredában.

Aktívan, játékosan és szórakoztatóan ismerkedtünk, szereztünk ismereteket, osztottuk meg tapasztalatainkat és dolgoztunk együtt, kiismerve, felismerve egymás és magunk értékeit, megvillantva személyiségünk egy-egy oldalát.

A tevékenységek az elvárásomnak megfelelően nagyon jó hangulatban zajlottak, és a kezdeti szorongást lassan, de biztosan váltotta fel a mosoly, a nevetés. Bár nem kedvenceim az ismerkedő illetve hangulatoldó, csapat összerázó játékok, egyszer sem éltem a passzolás lehetőségével és néhány játékot egészen élveztem és érdekesnek találtam, leginkább azokat, amelyek elgondolkoztattak és melyeknek egy-egy részletében magamra ismertem.
A kiscsoportos tevékenységek is érdekes tapasztalatokat nyújtottak. Jó volt úgy dolgozni együtt, hogy miközben mindenki különböző egyéniség ugyanakkor egy közös cél volt. És a cél érdekében úgy vinni bele az én saját akaratomat, hogy találkozzon az ÉN, a TE és MI. A közös munka segít, hogy felismerjük szerepünket, lássuk helyünket a különböző helyzetekben, továbbá segít abban is, hogy odafigyeljünk a társunkra, meghallgassuk és segítsük, és így együtt rálássunk a dolgokra és hatékonyak legyünk. Kedvenc kiscsoportos tevékenységem a hídépítés volt, annak ellenére, hogy nem az ment a leggördülékenyebben, de így visszatekintve az volt a tanulságosabb.
A különböző tevékenységek során felfrissíthettem ismereteimet illetve újabbakat szerezhettem a kommunikációról, a Caritas szervezetéről, a Young Caritas programról, az önkéntességről, a csoportos munkáról. Ugyanakkor gazdagodott az önismeretem és nem utolsó sorban kedves ismerősökkel találkozhattam és újabbakat szereztem. Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy néhány emberkével különösen egy húron pendülünk, közös hangot találva.
A fent felsoroltakért külön köszönet és hála dukál a három trénernek, akik úgy tudták átadni ismereteiket, hogy nem volt könyvszagú, hanem sokkal inkább élet ízű. Említésre méltó és köszönet jár továbbá a finom testi táplálékainkért is, (részemről külön a desszertekért), amelyek nélkül nehéz lett volna végig csinálni e két napot.
Egy szóval, akár csak a kommunikáció egyik axiomája ez a hétvége is megismételhetetlen. Köszönet az élményért!

További képek az önkéntes képzésről

Élménybeszámoló, Olasz Zsuzsa, Sepsiszentgyörgy