Élménybeszámoló az Összefűzőről

Visszagondolva a képzésre, rengeteg gondolat és érzés kavarog bennem…

Abban a pillanatban, amikor meghívtak erre a programra, nagyon kíváncsi lettem és izgatottan vártam. Pénteken az indulás miatt is izgultam, hiszen tudtam, hogy alig ismerek pár embert, emellett nehezen oldódom fel idegenek körében. Érkezésünkkor a helyszín ámulatba ejtett, nagyon gyönyörű, otthonos volt a környezet és melegszívű fogadtatásban volt részünk.

Az első programunk az ismerkedés volt, itt különböző játékokat próbáltunk ki. Az én személyes kedvencem a rajzolt postaláda volt, ami abból állt, hogy egy ránk ragasztott borítékra lerajzoltak minket és a tábor folyamán bárki tehetett bele üzenetet. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam, milyen sok üzenetet kaptam és az a pár sor vagy szó nagyon jólesett a lelkemnek, szívemnek. Az este folyamán több program közül lehetett választani. Én a filmesten vettem részt, ami hatalmas élmény volt. Az Életrevalókat néztük, ami újabb lelkesedést és motivációt adott.

Szombaton Cosma István tartott nekünk előadást és műhelymunkákat. Mint egy szivacs, próbáltam magamba szívni minél több információt. Számomra az egyik legfontosabb lecke az volt, hogy egy gyereket sem szabad kilökni a komfortzónából a pánik zónába, mert akkor befele fordulhat. Rájöttem, mennyire fontos a fokozatosság és hogy igenis létezik lila hóember. J Megtanultuk, hogy a motiváció olyan, mint a zuhanyzás: nem elég, ha hetente csak egyszer jut eszünkbe.

Rengeteg izgalmas játékot próbáltunk ki, amelyeket majd saját csoportjainkban is kipróbálhatunk.  Ráébredtünk mindannyian, hogy az önkéntesség az egész életünket „megfertőzi”, és már azelőtt önkéntesek voltunk, hogy tudtunk volna róla.

Szombat este azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy mit nyújt az önkéntesség és nekünk mit kell hozzátennünk, hol tartok most és mi a célom az önkéntességgel, miért lettem önkéntes, illetve miért ajánlom másoknak.

Rengeteg mindenben fejlődtem ez alatt a két nap alatt. Remélem, még sok ehhez hasonló képzés lesz. De a legszebb gondolat a két nap alatt, ami azóta sokszor eszembe jut és ezzel zárnám is a beszámolóm:

„A cselekedeted egy csepp a tengerben, de enélkül a tett nélkül sekélyebb lenne a tenger.”

Rendezvényünket a Bethlen Gábor Alap támogatta. Köszönjük!

Ferencz Viola, önkéntes Székelyudvarhelyen