Felkészülés egy új kezdetre

Október 20-án megszervezésre került önkénteseink felkészítése ebben a tanévben való önkéntes munkájukra. Régi és új önkénteseink is részt vettek ezen az alkalmon, ezáltal felületet biztosíthattunk számukra, hogy ismerkedjenek és a közös munkába is betekintést nyerjenek. Önkénteseink beszámolójával szeretnénk egy kis ízelítőt biztosítani a kedves olvasó számára.

„A tavalyi emlékek, élmények sokaságával a fejemben és melegségével a szívemben indultam el az idén is megszervezésre kerülő, a Gyulafehérvári Caritas marosvásárhelyi összerázó ünnepségére, melyet már napok óta izgatottan vártam. Bár nem tudtam, mire számíthatok, de az eddigi együttlétek és tapasztalatok segítségemre voltak abban, hogy biztos legyek, bármi is vár rám, csak jó lehet és csak jól telhet.

Jó érzés töltött el, amikor beléptem a terembe, elfoglaltam a helyem a körben, és körülnézve azt láttam, ahogy árad mindenki csillogó szeméből a kíváncsiság. Családias légkör uralkodott odabent és tétovázás nélkül elkezdődött a közös kalandunk. Egy gyors névtalpaló és a szabályok leszögezése után megoszthattuk egymással és papírra vethettük elvárásainkat az összerázóra nézve, amit, mint utólag kiderült, keretként szolgáló beszélgetés követett, mely során mindenki választhatott egy kártyát magának aszerint, hogy hogyan, milyen hangulatban érkezett, mely mellé a nap lezárásakor választhattunk egy másikat, ez a távozásunk hangulatát jelképezte.

Nagyon sokszínű, érdekes, mulatságos, ám néha a korlátainkat feszegető játékokkal készültek a szervezők. Akadt olyan játék is, mely eléggé nagy koncentrációképességet igényelt, olyan is, mely játszása közben konkrétan szakadtunk a nevetéstől, illetve olyan is, mely során elmélyültünk, önmagunkra figyeltünk, elgondolkodva az értékeink fontosságán. Az én korlátaimat leginkább a toronyépítő versenyjáték képezte, mely keretén belül bekötött szemmel, társunk irányítása által kellett minél magasabb tornyot építenünk kockacukrokból. A legviccesebb játék számomra a villámöltözés volt, ahol minél több ruhát kellett magunkra kapnunk, bizonyos szabályok keretén belül, a legédesebb pedig a csokievős játék volt, amikor a csokiért eléggé keményen, ám mégis együttműködve megdolgoztunk. A csapatépítő játékok és az önfeledt nevetések során hamar sikerült élvezetes társaságra lelnem, mindössze pár óra leforgására volt szükség ahhoz, hogy a jóízű beszélgetések és az egymásra figyelés olyan hatást keltsenek bennem, mintha már egészen régóta ismerném a csapat minden egyes tagját, akik közül első pillantásra senkit sem ismertem. A napot egy finom falatozással, élmények megosztásával zártuk.

Nehéz igazi csapattá kovácsolódni, olyanná, melyben az emberek valóban egymásra figyelnek, meghallgatják egymást, tanulnak egymástól, együttműködnek, segítik egymás fejlődését. Az összerázó alatt mi egy igazi csapattá váltunk, és nagyon hálás vagyok, amiért e csapat tagja lehettem. Az idei összerázó ünnepséget is, akárcsak a legtöbb együttlétet, egy nagyszerű lehetőségnek véltem arra, hogy elsősorban új dolgokat fedezzek fel önmagamról, másodsorban sok nagyszerű, nyitott, érdeklődő emberrel ismerkedjek meg, akiknek köszönhetően leírhatatlanul jó élmény volt számomra a közösen eltöltött idő. Ha időutazó lennék, újra elmennék rá.”

Papp Zsuzsánna, önkéntes Marosvásárhelyen

 

„Egyből a közepébe röppenve: a szombati összerázó kapcsán biztos voltam abban, hogy nagyon jó, hasznos és maradandó élmény lesz, de ilyen szuper hangulatra tényleg nem számítottam. 😊

Néhány éve aktív önkéntes voltam a Caritasnál, ám az akkori munkám miatt sajnos abba kellett hagynom ezt a tevékenységet, így ez az alkalom számomra Újrakezdés és Folytatás, Felfrissülés, Felszabadulás, Hazatalálás és Megérkezés volt.

Magánéleti gondokkal, félelmekkel a lelkemben érkeztem, ám bíztam abban, hogy az összerázón elengedhetem mindezeket és így is történt: szárnyaló és békés szívvel, őszinte mosollyal az arcomon indultam haza.

Csodálatos érzés volt látni és megtapasztalni, hogy különböző életkorú és helyről érkező, különböző történettel és meglátásokkal rendelkező emberek mennyire egy dallamon tudnak rezegni, amikor összekapcsolja őket az őszinte segíteni akarás és egymásra figyelés.

Annyira sok képmutatást, önzést, lélekromboló emberi viselkedést látni az életben, a munkahelyen, baráti társaságokban, sajnos otthonok falai között, de itt az önkéntesek körében mást érez az ember, érezheti, hogy milyen, amikor az emberek őszintén érdeklődnek, meghallgatnak, kérdeznek és odafigyelnek rád, amikor apró gesztusokkal szebbé teszik a perceid, napod, életed.

Jó pár csapatépítőn, trendi kifejezéssel élve team-buildingen részt vettem már a munkám során, rengeteg pénzért, állítólagos szakemberek megszervezték ezeket a mesterkélt és látszat-fejlesztő tevékenységeket, igazi haszon és építő jelleg hiánya nélkül. Óriási ajándék számomra, hogy most szombaton megtapasztalhattam ennek az ellenkezőjét: kiválóan megszervezett játékok voltak, igazi építő és fejlesztő hatással, nagyon jó volt a hangulat, sikerült jobban megismernünk egymást és magunkat is. Nagyon profi munka volt a szervezők részéről, amit ezúton is hálás szívvel köszönök meg minden résztvevő nevében.

Eredményes és példaértékű munkát végeztek a koordinátorok, minden perc öröm volt köztetek!

Alig várom a következő eseményt és szívből biztatok mindenkit, akinek ideje engedi, csatlakozzon ehhez a remek csapathoz, csak nyerni fog vele!”

Fazekas Blanka, önkéntes Marosvásárhelyen