Manónak lenni jó

Történt egyszer, egy borongós, esős péntek délelőttön, hogy izgatott mozgolódásra lehettek figyelmesek a gyár dolgozói.

Színes csomagolópapírba bújtatott kis dobozok tarkították a némileg szürke, hűvös raktárcsarnokot. Szorgos kezek nyúltak szinte egészen a magas konténer dobozok tetejéig, a buzgó manók számoltak, rendszereztek, a tarka dobozok pedig lassan rendezett kupacokban sorakoztak. Játék, édesség, kesztyű, sapka, sál, színes ceruzák, könyvek és kifestők, minden mi szem-szájnak ingere, gyermekek kedvence, ott lapult a csomagokban. Miközben a manók sürögtek-forogtak, mosoly villant némelyikük arcán. „Te meg miért somolyogsz?” – kérdezte egyik a másiktól. „Mert látom ez a sok szép ajándékot és jó kedvem lesz tőle. Különben is, gondolj csak bele, hogy a gyerekek mennyire fognak örülni nekik.” – válaszolta a piros köpenyes manó. „Igazad van, fülig fog érni a szájuk.” – helyeselt és megragadott újabb két dobozt, hogy a saját halmazához hozzátegye.

A manósereg áldozatos és kitartó munkájának hála hamarosan szállításra készen álltak a csomagok. Már csak a Télapó szállításügyi részlegének lelkes segítőire vártak, hogy megpakolják üres szánjaikat és az ajándékok Szentestéig a fák alá kerülhessenek. Nemsokára fel is sorakoztak a járművek, a csomagok kézbesítése kezdetét vette. Az elégedett manócsapat jókedvűen nyugtázta, hogy a gyerekek idén sem maradnak ajándék nélkül, sőt igazi meglepetésekben lesz részük. Így hát boldogan tértek ők is haza, de azt beszélik, hogy a munkájuk itt nem ért véget, a manók nemcsak karácsonykor dolgoznak szorgosan, hanem az év minden egyes napján. Tehát, légy figyelmes, ha egy meleg nyári napon rád kacsint egy kis manó, ne lepődj meg, csak a munkáját végzi.

Nem a képzelet szüleménye ez a mese, a gyár nem a Mikulás játékműhelye, sőt a manók sem a Télapó igazi törpéi, de néhány órára annak érezhették magukat a Caritas marosvásárhelyi önkéntesei piros kis köpenyükben. Ha jól belegondolunk, mindannyian lehetünk manók karácsonykor, hiszen segíteni mi is tudunk, csak egy kis odafigyelés és egy csipetnyi szeretet szükséges hozzávalóként a karácsonyi sütemények hozzávalói mellett. S hogy ezt még inkább tudatosítsuk, a történet vége legyen Fekete István egyik gondolata: „Lám, jó: jónak lenni. Mindent visszakap az ember: az ütést is meg a simogatást is.”

Gerczuj Timea,

marosvásárhelyi önkéntes

A manók szorgos munkájáról készült fótók itt találhatóak!