Minden apró csavar számít

Szerintem az egész csipet-csapat várta már a szombati napot, amikor egy újabb csapatösszerázóra került sor. Reggel még mindenki álmos volt, de egyben izgatott, mivel rengeteg új személlyel bővült az önkéntes csapat és kíváncsian vártuk a találkozást. Pontosan ezért is jók ezek az alkalmak, mert megismerjük egymást, a régi barátokkal találkozunk és jókat beszélgetünk.

A napot három tömbre osztottuk: összerázódás, közös munka és önmagunk megismerése. Hogy beinduljon a nap, ismerkedő játékokat játszottunk mivel sok új arc volt mindenki számára. Megismertük a különböző kultúrák köszönési formáit és érdekes kérdésekre adtunk válaszokat egymásnak, többek között, hogy ha az életünkről szólna egy könyv mi lenne a címe vagy kinek ki volt a tini példaképe és ki milyen könyv karaktereként tudná elképzelni magát. Nem maradhatott el a hajótöröttek túlélő készletének elkészítése sem, ami arra tanított, hogy egységként gondolkozzunk és kompromisszumokat kössünk. Ezen alkalmak során több különböző játékkal, témával találkoztunk, ami mind abban segített, hogy egy harmonikus, jól működő csapatot tudjunk alkotni, mivel az önkéntesség során ez egy elhanyagolhatatlan pont. 

Voltak nehezebb feladatok is, ahol fontos volt az egymásra figyelés, koncentráció és türelem, hogy sikerüljön a kitűzött cél. Ilyenkor nem csak, hogy jól érezzük magunkat, de sokat tanulunk a velünk együtt dolgozó személyekről is, kinek mi az erőssége, ki hogyan gondolkodik, és lehet utána mi is másképp fogunk nézni egy adott dologra. Nekem a kedvenc programom a napban a reklámvideó készítés volt, mivel mi benne vagyunk, tökéletesen el tudjuk mondani és megmutatni miből is áll ez a munka. Nemcsak, hogy egy jó célért készítettük el, de közben még sokat nevettünk, beszélgettünk is amivel apránként közelebb kerültünk egymáshoz és igazi barátokat szereztünk. A jól megérdemelt ebéd után bemutatásra kerültek ezek a videók, hogy a többiek munkáját és kreatív ötletét megnézhessük. Látszott, hogy mindenki szívét lelkét beletette, oda állt és a legtöbbet hozta ki, amit csak lehetett.

A nap második felében az elcsendesülésnek és magunkba fordulásnak volt a szerepe. Érzésekhez asszociáltunk színeket és ezekkel kísérleteztünk. Érdekes volt látni, hogy ugyan azokból az alapszínekből mennyire változatos és egyedi képek készültek. Elgondolkodtatott mennyire összetettek vagyunk és ha ugyan az is az alap mennyire más lesz a végeredmény, hogyan épülünk fel és tevődünk össze. Ezen a ponton mindenki csendben, nyugalommal tele, saját magát helyezhette előtérbe, hogy önmagunkat kifejezzük és rájöjjünk mit is jelent számunkra az önkéntes munka. Aki régebb óta a Caritas-nál van mesélhetett miben fejlődött, hogyan jött először és milyen meghatározó élményekkel gazdagodott, hogy az új tagok is bele lássanak mire számíthatnak. 

Összességében egy tartalmas és feltöltő nap volt, mint minden ilyen program, amin van lehetőségünk részt venni. Határozottan állíthatom, hogy a jövőben is megéri ilyen alkalmakra járni, mert mindig valami újat tud nyújtani az egészünk számára.

 

Makkai Eszter,
önkéntes