Mit érez egy önkéntes?

Manapság önkéntesnek lenni nem nagy dolog, gondolják ezt azok a kívülállók, akiknek fogalmuk sincs milyen önkéntesnek lenni. Az önkénteskedés nem arról szól, hogy segítesz valakinek valamiben és kapsz érte valamit.

Az önkéntesség az önzetlen segítségről szól, arról hogy azért segítesz, mert segíteni szeretnél, nem pedig segítesz, mert várod, hogy kapsz érte valamit. Mindig is szerettem volna valamiben segíteni azoknak az embereknek, akiknek szüksége volt a segítségemre. Sosem vártam fizetségre, én beértem azzal a mosollyal, szeretettel, amit kaptam az emberektől.
Mit is várjunk el azoktól az emberektől, akik épp kórházban fekve várják, hogy jobban legyenek? A Caritas korházi könyvtár programja keretében minden hétfőn alkalmam volt ellátogatni hozzuk, és pár könyv segítségével feledtetni velük a fájdalmat, gondot és aggódást. Nem kaptam érte semmit, nem is kellett. Nekem és társaimnak elég volt az, hogy ott lehettünk és segíthettünk, elég volt az, hogy láthattuk a betegek szemében a hálát, köszönetet. Miután eljöttünk a kórházból újult energiával és feltöltődve tértünk mindig haza. Nem mondom, voltak olyan pillanatok is, hogy könnyeinkkel küszködve jöttünk ki egy kórteremből, mert egy-egy ember megosztotta velünk gondját, baját. Sosem mondtuk azt, hogy nem vagyunk kíváncsiak, mindig végighallgattuk. Örültünk, hogy segíthettünk. Ezeknek az embereknek törődésre van szükségük, nem pedig arra, hogy bemenjünk, kezükbe nyomjunk pár könyvet, és eljöjjünk onnan. Arra van szükségük, hogy beszélgethessenek, elfelejthessék a gondjaikat egy kis időre.
Az sem számított, hogy esőben, hóban, télben, nyárban kellett valamilyen programban résztvenni. Itt van például az Egy millió csillag a szegényekért szeretetakció, ami arról szól, hogy az emberek egy meghatározatlan összegért cserében gyertyát vehetnek, amivel segítik a rászoruló embereket. Ebben a programban mindig több száz gyertya kel el, aminek száma minden évben növekszik. Nagy élmény volt számomra, amikor egy idős hölgy jött el, és megkérdezte, hogy mennyiért adunk egy gyertyát, feleletként elmondtuk neki, hogy annyit ad amennyit szeretne, mire ő azt mondta, hogy a fia adott neki pénzt, mert neki nem volt ideje eljönni ide, és hogy ő adja nekünk oda. Két darab gyertyával távozott és a dobozba a két gyertyáért 200 lejt dobott bele. Mindenki elcsodálkozott, hogy vannak olyan emberek is, akiknek nem számít, hogy mennyi pénzt adnak, mert tudják, hogy segíthetnek sokkal szegényebbeken vele. Csodálatos érzés az, amikor tudod, hogy olyasvalakin segítesz, aki soha se fogja tudni visszaadni, de a szeretete, hálája, köszönete sokkal többet ér, mint a pénz. Önkéntesnek lenni a világ legjobb dolga. Tudva azt, hogy azért vagyok önkéntes, mert szeretek segíteni, és főként mert akarok segíteni, többet ér a világ összes pénzénél. Végezetül pedig szeretném megköszönni, hogy önkéntes lehetek, és hogy ennyi csodálatos dologban részt vehettem! És végül itt egy kép a már említett esős Egymillió csillag a szegényekért programról.

Gál Gabriella, önkéntes Csíkszeredában