Nem minden az, aminek látszik

A szombati nap a szomorkás esős idő ellenére hatalmas lendülettel indultunk a Caritas házban megszervezett csapatösszerázóra. Miután mindenki megitta a finom habos kávéját és bemutatkozott az új arcoknak kezdődhetett is a nap.

Minden összerázón külön nehézséget okoz, hogy olyan programok legyenek, amik által megismerhetjük egymást, jól szórakozhatunk, kikapcsolódhatunk, mégis újak, hiszen vannak olyan önkéntesek akik voltak már ilyen alkalmon. Viszont, Gyöngyikének, az önkéntes koordinátorunknak ez sikerült. Rengeteg új játékkal készült amik felejthetetlen élményeket és nevetést okoztak. Minden ügyességünket, tudásunkat és főleg kreativitásunkat bevetettük a játékok és feladatok során. 

Ahány alkalom, annyi féle, nekem már több összerázón is volt lehetőségem részt venni és biztosan mondhatom, hogy mindegyik más. Van, amelyik könnyedebb, van amelyik mélyebb hangvételű vagy éppen családias hangulatú és pont ettől ilyen jók ezek, mert mindig valami újjal szolgálnak. Ez is egy ilyen nap volt, változatos és fordulatos. Több új önkéntes volt akikkel nem ismertük egymást, de mindenki percek alatt ráhangolódott a másikra. Eleinte ismerkedős, mozgásos játékokat játszottunk, hogy közelebb kerüljünk és összerázódjunk. Mindenki hangulata az egekben volt, megfeledkeztünk a pillanatnyi akadályokról, rossz időről és élveztük, hogy ott vagyunk. Az ebédszünet után jött a mélyebb, őszintébb fele a napnak. Kicsit lecsendesültünk és magunkba néztünk. Elgondolkoztunk, hogy nekünk mit jelentenek az értékek, mik fontosak az életben, ezáltal kicsit mégjobban megismertük egymást és önmagunkat. Megmutattuk a sebezhetőbb oldalunk, a vágyainkat és félelmeinket, amihez nagy bátorság kellett és bizalom. Így megláttuk, hogy mennyire is hasonlítunk és nem vagyunk egyedül ezekkel a félelmekkel. Azt is megtanultuk, hogy ameddig nem látjuk a teljes képet ne vonjunk le előzetes következtetéseket, mert nagyon félre érthetjük a helyzetet.

Személy szerint nekem ez volt az egyik kedvenc összerázom, a játékok, a hangulat, az emberek, minden pont úgy volt jó. Éreztük, hogy egy közösséghez tartozunk és mindig van aki megért és meghallgat.

Makkai Eszter,
önkéntes