Önkéntesnek lenni

Gyakran megkérdezték tőlem, hogy miért csinálom ezt, miért végzek olyan dolgot, amiből semmi anyagi javam nem származik, miért megyek olyan helyekre ahol a szenvedés, a fájdalom, a szomorúság vagy szegénység csúcsosodik, miért próbálok segíteni a körülöttem levő tehetetleneknek, miért vagyok „önkéntes”?

Őszintén, magamtól is ugyanezt kérdeztem az utóbbi három évben. Lehet, hogy egy belső hívás volt arra, hogy megmentsem a világot, vagy lehet, hogy a hónap, az év vagy a világ legjobb önkéntese akartam lenni, vagy egyszerűen csak jobbnak akartam tűnni, mint amilyen valójában vagyok. Egy az önkéntesként szerzett tapasztalatok utáni őszinte és szubjektív elemzés során, arra a következtetésre jutottam, hogy a felsoroltak közül semmi nem nyújtott annyi elégedettséget, boldogságot és belső nyugalmat, mint egy karácsonyi csomagnak örülő gyermek mosolya. Azt mondhatom, hogy ez az én legnagyobb jutalmam.
Egy a Caritas akciói közül, amiben, mint önkéntes részt veszek az az ajándék karaván a romániai szűkölködő gyerekek számára a németországi gyerekek részéről (Kinder Helfen Kindern). Ezen akció keretében olyan embereket ismertem meg, akik több, mint 10 éve jönnek ezzel a karavánnal, és mindig ugyanazzal a vággyal, hogy egy morzsányi örömöt nyújtsanak a gyerekeknek, és érzik, hogy a legnagyobb elégedettség önkéntesnek lenni, és hogy ez feljogosítja arra, hogy örüljenek, nevessenek és újra gyereknek érezzék magukat a gyerekekkel együtt.

Petrică Mălăncuș, önkéntes Petrozsényben