Ott voltam, tanultam, boldogan távoztam (XVII.Összefűző)

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy végzős egyetemistaként bele fog-e férni az időmbe az Összefűzőn való részvétel, de nem bántam meg, hogy igent mondtam az eseményre. Nem csak azért, mert tanulhattam és fejlődhettem, hanem azért is, mert nagyon jó embereket ismerhettem meg. Önkéntesnek lenni nagyon fontos dolog, ismeretségkötési lehetőség ,felelősség és élménygyűjtés egyaránt.

Az első gondolat, ami eszembe jutott az összefűzővel kapcsolatosan a fejlődési lehetőségek. Nem csak, viszont nagy mértékben a gyerekekről tanulhattunk érdekes és hasznos dolgokat, valamint néhány betegséggel is bővült a tudásom. Önkéntesként nagyon fontos tudnunk, hogy egy kisgyerek viselkedését hogyan is kell kezelni akkor, ha problémás, szomorú vagy nem a többségiekhez tartozik. Mindazok ellenére, hogy nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni, nincs mindig elég tudásom, hogy hogyan is viselkedjek egy kisebbségi(fogyatékkal élő vagy SNI-s) kisgyerekkel. Mindez vátozott azóta amióta az Összefűzőn részt vettem, és újra rájöttem, hogy mennyire hálás vagyok, hogy önkéntes lehetek. Tanulhatok, fejlődhetek, tartozom valahová, más önkéntesekkel dolgozhatok együtt, és érdekesebbnél érdekesebb játékokon és tevékenységeken vehetek részt. 

Mint minden eseményen, a XVII. Összefűzőn is nagyon sokat fejlődhettünk csapat szinten is, mindazok ellenére, hogy nem mindenki ismerte a másikat. Etéren is fejlődhettünk, megismertük egymást. Fontos, hogy hatékonyan tudjunk egy csapatban dolgozni, hiszen egy eseményen nagyon nagy szerepe van csapatmunkának.  Ha nem ismerjük egymást és nem tudunk csapatban dolgozni, az negatív hatással lehet a végzett munkára, a csapat hangulatára és identitására.

Még mindig ajánlani tudom mindenkinek az önkéntes munkát, egy percét sem bántam meg, és motiválnék mindenkit, hogy próbálja ki mit is jelent önkéntesnek lenni, tartozni valahová. Hála és köszönet!

Fodor Janka,
önkéntes