Szárhegyen is otthonra lelt az Alzheimer Café

Erdélyi Alzheimer Café Egyesület – így nevezik azt a civil szervezetet, melyet frissen jegyeztetett be dr. Kiss Gabriella munkatársaival. A továbbiakban ennek keretében működnek az Erdély-szerte egyre több településre kiterjesztett Alzheimer Café-rendezvények. Az együttlétek során szakemberek, gondozó családtagok, a demencia kezdeti fázisát megélők, illetve olyan személyek is részt vesznek, akiket a szellemi leépülés megelőzési lehetőségei érdekel leginkább.

Július 6-án Gyergyószárhegyen tartották az Alzheimer Cafék nyitórendezvényét, különös résztvevőkkel. A helybéli érdeklődők mellett jelen voltak a Caritas önkéntestáborának résztvevői, így az átlagéletkor alig haladta meg a 20 évet.

A többnyire tizenévesek körében egyedi fogadtatása volt a hozzátartozók terhelődését vizsgáló doktori disszertációnak, a Márton Erzsébet szociális munkás vezette ülőtánc megtapasztalásának, illetve a megosztásoknak. A nyugdíjasok mellett gimnazisták, egyetemisták beszéltek megéléseikről, nyíltan vállalva fel a kórral járó családi nehézségeket, félelmeket. „Az volt nehéz, hogy elfogadjam, nem gonoszságból, agyafúrtságból ilyen, hanem csak leépül anyósom.” „Nagynéném alzheimeres és süket. Én most értettem meg: szívvel tudunk értekezni.” „Édesanyám is ilyen volt. Elég nehéz betegség. Örvendett, amikor mentünk, megismert. Bárcsak most is mehetnénk, vihetnénk neki az ételt!” „Anyósom beteg. Azt hittem mostanáig, nincs mit vele kezdeni, ha ötször megkérdezni ugyanazt. Most már tudom: van, amit kezdeni vele.”

„Édesapám 89 éves volt, amikor meghalt. Az utolsó időszakban nem ismert már meg minket, a gyermekeit, de azt tudta végig, hogy az övéi vagyunk” – sorolták az idősebbek, majd a fiatalabbak is beszálltak a megosztásba: „Nálunk volt ilyen a családban, és nagyon megijedtünk. Megrémisztett, hogy nem ismer meg és furcsa dolgokat csinál. Ma már értem, miért tette.” „Dédanyám volt demens, most nagyapám gyanús. Nagyanyám nem tudja elfogadni, hogy nagyapám megváltozott… pedig jó a változás: akaratos volt, szeretetteljes lett.”

Félelem társul a demens ember közelségéhez. A leginkább attól félnek, és ebben nincs korhatár, hogy a kór örökletes. Egy húszas éveinek elején járó lány mondta el: „Nagytatám volt demens. Én egyetemen tanultam a demenciáról, tudtam, hogy jobb nem lesz. Pár nappal nagyanyám temetése után már nem tudta, hogy a felesége meghalt, ment, kereste a kórházban. Most apum kezdett felejteni, és én félek. Vajon bennem van a hajlam?” Hozzá csatlakozott az idősek gondozását önkéntesként vállaló középkorú asszony: „Anyai nagyanyám felejtős volt, ötször-hatszor megkérdezte, fiam, mész-e munkába? Mondtam: mama, már hatodikszor kérdezi, mire ő azt mondta, ne számold fiam, egyszer te is megöregszel. Ennek közeledik az ideje, addig is felkarolom az időseket, és hálát adok Istennek, hogy az eszemet még helyén tartja. Azt javaslom, ne hagyjatok senkit magára! Önzetlenül segítsetek, de magatokra is figyeljetek!”

Dr. Kiss Gabriella a bensőséges hangulatban a félelmet próbálta oldani. Beszélt arról, hogy felejtés és felejtés között különbség van. Egyik a túlhajszoltság, a figyelemmegosztás eredménye, a másik a leépülésé. Mindenki felejt valamilyen szinten, és ettől félni nem érdemes, a szorongás nem oldja meg a helyzetet. A szakember kitért arra is, hogy a családtagot gondozó gyakran erején felül akar teljesíteni, „munkaerőpiacon fennmaradni, családban megmaradni és egy demens személyt gondozni, meghalad minket, elveszhetünk a problémákban. Létezik idősek otthona, az én édesanyám is ott él, és hiszem, én otthon neki nem tudnám megadni azt a támaszt, amit az idősotthon biztosít számára” – összegzett a szakember az értő-érző közönséghez szólva, szemléletet formálva.

Balázs Katalin

A Gyulafehérvári Caritas szervezésében, Szárhegy Önkormányzatával partnerségben, Hargita és Kovászna megye önkormányzatának támogatásával valósult meg a Caritas 20. önkéntestábora. További köszönettel tartozunk azon válallkozóknak, civil tömörüléseknek, akik támogatták a tábor megvalósulását: End-Ibo, Ditrói Pékség, Odorest, Vekker Kávéközösség, Fapicom, Csíki Csipsz, Arbor Vállalkozók Szövetsége, Smart Safety, Caritas Logisztika, Szárhegyi Kultúrház, Gyergyószárhegyi Önkéntes Tűzoltóalakulat, Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület.