Tudatosan a kicsikkel

Februári meseolvasó találkozónkat ezúttal egy képzéssel kötöttük össze, amely immáron a harmadik ilyen tematikus, képzés-jellegű találkozásunk a csapattal. Tréningünk témája a kisgyerekek fejlődése volt, amelyet két rendkívül barátságos, a Caritas Korai Nevelő Programjában tevékenykedő kolléga tartott.

Amikor belevágtunk, egy kicsit úgy éreztem, hogy én még nem vagyok túl jártas ebben a témában. Éppen ezért abban a röpke három órában megpróbáltam minél több információt megtudni és magamba szívni.  Úgy érzem, sikerült.

Megtanultam, hogy egy gyereknek mind a testi, mind a lelki fejlődésének ideje alatt annál fontosabb nincs, mint hogy végig mellette legyünk akár szülőként, akár önkéntesként is. Megismertem a kisgyermek mozgásának fejlődési szakaszait és arra is válaszokat kaptam, hogyha esetleg veszélyhelyzetbe kerülnék, hogyan és miként cselekedjek.

Hasznos tipekkel és ötletekkel gazdagodtunk mindnyájan. Szót ejtettünk arról is, hogy melyek azok a dolgok, amelyek nehezen vagy épp sehogyan sem működnek és nem megvalósíthatók a rövid meseolvasós tevékenységeink során. A képzők megpróbáltak személyes elakadásainkra megoldást találni és együtt tanakodtunk azon, hogy az a rövid idő, amit egy gyerekkel töltünk, hogyan legyen igazán minőségi és hasznos.

A képzés alatt ráeszméltem arra, hogy egy gyerek növekedése alatt szüntelen figyelni kell minden apróságot, megtanultam, hogy a baba-járóka nem segít a járás megtanulásában és hogy semmit nem kell erőltetni egy kisgyereknél, hagyni kell, hogy a saját tempójában fejlődjön.

Nekem sokat jelentett ez az idő, mert olyasvalamiről tanultam, melynél nincs kedveltebb számomra.

Ha kíváncsi vagy, fotókat ide kattintva találsz

Kelemen Anett, önkéntes Székelyudvarhelyen