Caritas YOUNG

Válságról a válságban – hogyan ne sülyedjünk bele a problémákba (Összefűző-sorozat)

Járványhelyzet nélkül is számtalanszor felütheti a fejét életünkben krízishelyzet, amelyhez szinte bármilyen nem megfelelően kezelt probléma vezethet. De mi történik akkor, amikor a jól megszokott életünket egy nem várt és számunkra teljesen új helyzet borítja fel? Hogyan reagálunk az adott kellemetlen szituációra? Milyen hatással van ránk és a környezetünkre? Milyen érzéseket, tapasztalásokat hoz magával? Mik lehetnek az esetleges megoldások? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kerestük a választ pénteken és szombaton a Gyulafehérvári Caritas marosvásárhelyi központjában tartott képzésen koordinátorunkkal és önkéntestársainkkal.

A téma alapját természetesen a már hónapok óta tartó koronavírus járvány és az általa kialakult helyzet adta. De nyugodtan mondhatnánk azt is, hogy életmód, hiszen amióta ez az egész elkezdődött, az addigi életünk gyökeres változásokon ment keresztül.

Már a képzés első óráiban megtapasztalhattuk, mit is jelenet az egymásra való odafigyelés, az egymásra hangolódás. Ötletes és tanulságos „csapatjátékok” segítettek ebben. Habár első hallásra egyszerűnek tűnhetnek, amikor a kis csapat egyik fogaskerekeként rájövünk nem is olyan könnyű egyszerre forogni a többi kis kerékkel. Kell ám az a bizonyos beolajozás. A léggömb adogatás, a hullahopp karika eljuttatása vissza a kiindulóponthoz, miközben egymás kezét fogjuk, a bekötött szemű társunk igazgatása a kockacukor torony építése közben, és körben egymásnak háttal ülve hangosan számolni egyenként úgy, hogy soha ne szólaljon meg egyszerre két személy mind-mind megtanítanak arra, bármilyen nehéz szituációban is vagyunk épp, mindig van kiút, mindig találhatunk megoldást és ami talán a legfontosabb, sosem vagyunk egyedül. Mindig van a környezetünkben valaki, aki a segítségünkre lehet, csak fel kell emelnünk a fejünket, nem az elkeseredettségtől lehorgasztva tartani, és figyelni. Igen! Talán ez – vagyis ez kellene legyen – a mai rohanó, egyre inkább elidegenedő világunk (egyik) jelszava. Az odafigyelés. Nemcsak a szeretteinkre, ismerőseinkre, hanem arra a szürke kabátban mellettünk elsétáló idegenre is. Mert éppenséggel lehet, hogy csak egy futó mosoly vagy kedves pillantást dobunk felé, de már ezzel jobbá tesszük a napját.

A kellemes és elgondolkodtató bevezetés után komolyabb hangulatba kerültünk és elmélyültünk a problémamegoldás, a kríziskezelés és a válsághelyzet koordinálás világában. Kiscsoportos beszélgetések, nagy körben elhangzó eszmecserék, információzuhatag, tanulságos példák, nevetés és elcsendesedés vezetett odáig, hogy a közösen megtett nap végére önmagunkat is méginkább megtaláltuk, és közben az is kiderült, milyen személyiségtípus illik a leginkább hozzánk.

Bár a járványügyi előírásoknak megfelelően maszk takarta az arcunkat, fertőtlenítő illatát árasztotta a kezünk és a kötelező közösségi távolságtartás szabályát is betartottuk, mégis úgy érezhettük az elköszönés pillanataiban, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, hiszen a komoly kérdések taglalása közben némileg önmagunkat is feltártuk. Megmutatva egy kis szeletet abból, mi magunk hogyan reagálunk hasonló helyzetekben. Így tudtunk tanulni és okulni is egymás példáján, az élet tarsolyunkba pedig magunkkal vihettünk hasznos és a mindennapi nehézségeink során alkalmazható ötleteket, irányokat.

Gerczuj Timea, marosvásárhelyi önkéntes

Bár március óta nagyot fordult a világ, a Gyulafehérvári Caritas Önkéntes programja az aktuális járványügyi helyzethez alkalmazkodva próbálja az önkéntesekkel való élő kapcsolatot fenntartani.  Köszönjük önkénteseinknek a különleges helyzetekhez való pozitív hozzáállását! Az Összefűző! nem valósulhatott volna meg a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt és a Communitas Alapítvány támogatása nélkül. Köszönjük!