Víz alatti várostól az asztalos, fodrász és fotós mesterségekig

Pályaorientációs tábor Marosvásárhelyen

Pályaorientációs táborban vettek részt a különböző mesterségek iránt érdeklődő középiskolások a marosvásárhelyi Caritas Házban július 1–3. között. A napi bejárással zajló foglalkozássorozatot a szeretetszolgálat ifjúsági mentorai szervezték abból a célból, hogy lehetőséget teremtsenek a tizenévesek számára önmaguk jobb megismerésére, készségeik feltárására és sok érdekes szakma kipróbálására. A táborba az Avram Iancu Technológiai Líceumból, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumból, a Ion Vlasiu Technológiai Líceumból, valamint az Emmaus-, Lídia- és Szent Erzsébet gyerekotthonokból érkeztek fiatalok.

Az ismerkedéstől a Víz alatti városig
Az első nap az ismerkedés jegyében zajlott. A jelenlévők különféle hangulatú képeslapokkal fejezték ki aktuális érzelmi állapotukat. Aztán a „Szia! Van egy kérdésem…” kezdetű mondattal léptek oda egymáshoz, és személyes jellegű kérdésekre adtak személyes válaszokat. Döntöttek csoki és vanília, tél és nyár, fehér és fekete között, majd megkeresték, kivel volt a legtöbb közös választásuk. Vízzel teli luftballonokkal labdáztak az udvaron úgy, hogy ellentétes irányba adogatták őket, és közben igyekeztek helyesen megnevezni a ballont éppen kifogó személy szomszédját. Majd számokra asszociáltak. Így tudtuk meg, ki hány éves, hány testvére van, és hányadik osztályba jár.

Az egyéni megmutatkozást elősegítő tevékenységek után páros játékok következtek. Ilyen volt például az a kártyajáték, amelynek során három, négy majd öt lap színét, számát és szimbólumát kellett elmutogatnia az egyik félnek úgy, hogy partnere megértse, sőt ki is rakhassa azokat az előtte lévő székre. Itt a hangsúly a kölcsönös egymásra figyelésen, a türelem gyakorlásán és az egyénenként eltérő, kreatív kommunikációs formák megtalálásán volt.

A délelőtt a Víz alatti város elnevezésű játékkal folytatódott, amely mind fizikailag, mind értelmileg megmozgatta a fiatalokat. A tinédzserek két csoportra oszlottak, és versenyeztek egymással. A cél az volt, hogy az Icograms nevű számítógépes programmal minél élethűbben megtervezzék azt a várost, amelyet az első búvár a víz alatt látott. Mivel a búvár csak a mélytenger közepéig tudott visszaúszni, különben elfogyott volna a levegője, ott újabb két búvárral találkozott, akiknek elmesélte a látottakat. A búvárok a felszínre emelkedtek, részletesen leírták a várost a küldöncöknek, azok pedig a tervezőknek. Csakhogy, amint az a pletyka esetén is történni szokott, az információ sokat torzult, hiszen hosszú kommunikációs csatornán áramlott át, amelyben akadályok is voltak. Megtörtént, hogy a két búvár nem hallotta jól az elsőt, másként értelmezte szavait, nem figyelt kellőképpen, vagy éppen nem tudta rögzíteni a hallottakat. Így a szégyen elkerülése érdekében egyénileg kiszínezett, kiegészített, kitalált információ jutott el a tervezőkhöz. Mivel azonban a pontos számadatok és a megfelelő formák ismeretének hiányában a tervezők sem haladhattak, gyakran előfordult, hogy a búvároknak ismételten le kellett úszniuk a tenger közepéig, hogy újra rákérdezzenek egy-egy részletre.

A játék kiváló eszköz volt a kommunikáció folyamatának ábrázolására, annak néhány lehetséges buktatójával együtt. A résztvevők maguk jelezték vissza, milyen fontos, hogy figyelmesen meghallgassák egymást, és türelmesen, ötletesen fejezzék ki magukat, ha azt látják, társuk nem érti őket. A fiatalok elmondták: nem gondolták volna, hogy mindannyiuknak egyénenként ki kell venniük részüket a közös munkából, különben nem halad a projekt. Ez a játék valóban együttműködésre késztette, és tanította őket.

Személyiséglenyomatok a virágcserepeken és az akadálypályán
Délután cserepeket festettek a középiskolások. Elsősorban vízfestékkel és ecsettel. De voltak, akik az ujjukkal, kezükkel színeztek. Értékek kerültek a virágcserepek oldalára. Természeti elemek, formák, bizonyos módon kombinált árnyalatok, szimbólumok, amelyek alkotóik értékrendjéről árulkodtak. Személyiségjegyeik szépen áttűntek ujjlenyomatmintás képeiken. Miközben néhány fiatal elmélyülten alkotott, mások izgalmas kalandozásban vettek részt egy másik teremben. Egyenként járták végig a Kötélpálya nevű játék útját letakart szemmel úgy, hogy közben sópárna, dühös kutya ugatása és más, eltérítő hangok nehezítették a célba érést. Megtapasztalhatták, milyen úgy haladni egy cél felé, hogy közben nem használhatják minden érzékszervüket. Felismerték a céltudatosság és az akaraterő fontosságát is, hiszen általuk sikerült átlendülniük a kísértéseken.

Mesterségek műhelye
Második nap a fiatal táborozók különböző műhelymunkákon vehettek részt. A többségében fiúkból álló csoport Fülöp Csaba asztalos mellett kóstolt bele az asztalos szakma rejtelmeibe. A tanulók nemcsak figyelték a bútorkészítés módját, hanem maguk is készítettek kisebb székeket mesterük vezetésével.

Egy másik csoport Márkos Ildikó fodrásznő műhelymunkájába kapcsolódott be. Szó volt különböző hajproblémákról, amelyek orvoslására a fiatalok jó tippeket kaptak. Ezt követően elsajátíthattak egy hajfonási technikát, és megtanultak hajat vasalni is.

A harmadik csoport Szigeti Szenner Szilárd fotóműhelyében tanult eszközhasználatról, beállításokról, alapszabályokról, fotózási szögekről, fényről, elrendezésről és a képek feldolgozásáról. De természetesen a legnagyobb hangsúly magán a fotózáson volt. A fiatalok a Caritas Ház különböző fényviszonyaiban fürdőző vagy éppen sötétlő tereiben fényképeztek, majd kipróbálták készülékeiket természetes fényben, az udvaron is. Érdeklődésüknek és lelkesedésüknek, amely sugárzott róluk munka közben, a visszajelző körben is hangot adtak. Volt olyan résztvevő, aki kezdő fotós számára megfelelő, minőségi fényképezőgépről érdeklődött, és hozzáfűzte: művészeti egyetemre készül. A pályaválasztást segítő ifjúsági mentorok számára szívmelengető lehet egy ilyen kijelentés, hiszen ez arra vall: sikerült egy ifjú középiskolást a készségeinek és érdeklődési körének megfelelő útra terelni.

A műhelymunkákkal párhuzamosan egy gyerekfoglalkozás is zajlott a Caritas Ház „B” termében, amelyet a szeretetszolgálat két aktív önkéntese vezetett, és amelybe a táborozók közül is bekapcsolódtak néhányan. A marosszentgyörgyi gyerekek egy kisebb csoportjával lehetett készségfejlesztő játékokat játszani, rendkívül szórakoztatóan. Az aktivitás végén nagy ölelés jelezte, hogy megérte együtt lenni.

Szeretnél önkéntes lenni?
A harmadik nap reggelén Fekete Gyöngyvér önkénteskoordinátor az önkéntes munkavállalás szépségéről beszélt a fiataloknak. Elmondta, hogy a csapatában eddig megfordult önkéntesek szerint az önzetlen jótett és segítségnyújtás örömmel és békével tölti el a lelket, és sokan éppen ezért jelentkeznek önkéntesnek. Gyöngyvér kiemelte, hogy az önkéntes munkavégzés tapasztalatszerzéssel jár. Az önkéntes konkrét, megtapasztalt, vagy akár ellesett szakmai tudásra tesz szert, miközben a személyisége, szociális érzékenysége, kommunikációs készsége is fejlődik. Ezt követően bemutatta a tizenéveseknek az önkéntesmunka ezer arcát felvillantó társasjátékot, amelyet ők el is játszottak. A fiatalok sok társadalmi problémával ekkor szembesültek először, tudatosan. Például azzal, hogy egyes városokban mekkora gond a parkolás. Felmerült a kéregetők körüli dilemma is: adjunk-e nekik bármit is, vagy sem.

Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseken gondolkodtak a fiatalok játék közben. Rájöttek, hogy számtalan probléma enyhítésének az egyéni hozzáállás megváltoztatása a kulcsa: nem várhatom, hogy globális szinten magától megoldódjon a hulladékprobléma, ha én magam nem veszem fel az útról a szemetet. Kíváncsiak lettek arra is, vajon nem-e lehet többet tenni egy szociális szférában működő szervezeten vagy önkéntes munkacsoporton belül bizonyos gondok megoldásáért. Hamarosan választ kaptak kérdésükre, sőt: sok hasonló, önkéntesség témaköréhez kapcsolódó kérdésre is, ugyanis a Gyulafehérvári Caritas három önkéntese mutatta be a Maros megyében működő önkéntesszolgálat három fő irányvonalát. Eszerint az idős személyekkel, az eltérő és nem eltérő fejlődésű, hátrányos és nem hátrányos helyzetű gyerekekkel való munkában van leginkább szükség segítségre. De hasznosak az önkéntesek a rendezvényszervezés és az adománygyűjtési akciók terén is. A fiatalok visszajelezték: az idősek helyzete érintette meg őket legjobban, ezért mellettük vállalnának önzetlen munkát legszívesebben.

Délután a tinédzserek Parajdra kirándultak, ahol lehetőség volt a Wellness Centerben fürdőzni, vagy a sóbánya illatos levegőjében mentoraikkal beszélgetni.

Orbán Júlia

A tábor megszervezését Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala támogatta. Köszönjük!